Sors vagy választás? Csak rajtad múlik.

Sors vagy választás? Csak rajtad múlik.


Dézsa vum volt. Amikor visszaérkeztem Rómába július végén, két hónap utazás és kemény munka után, nagyin izgatott voltam, hogy elkezdjem az egy hónapos kalandunkat a férjemmel, és könnyed, örömteli és ragyogó napjaink legyenek együtt. V-A-K-Á-C-I-Ó

Amikor utoljára ilyen sok időnk volt együtt, az idén tavasszal volt. Pont húsvét előtt érkeztem haza és nagyon vártam a 7-hetes kalandunkat. Az volt a tervünk, hogy 10 napot töltünk Rómában, utána elutazunk Dél-Afrikába két hétre szafarira, hogy megünnepeljük a 20 éves házassági évfordulónkat.

Most augusztusban az volt a tervünk, hogy Olaszországban maradunk és élvezzünk a vakációt olasz módra: bulizunk Rómában a barátainkkal, előtte lemegyünk a tengerpartra teniszezni, lógunk a családdal kicsit és minden nap együtt elmegyünk a tengerpartra.


Mit tudunk a kivetítésről és az elvárásról?
Megengedjük, hogy elvezessenek minket az elkülönülés, ítélkezés és visszautasítás ösvényére?


Legutóbb tavasszal, az első napomon otthon, Rómán keresztüli motoros túrára mentünk délelőtt. “Római túrá”-nak hívják. Ezután a férjecském elment teniszezni délután és estére is terveztünk egy “Római túrát”. A legjobban lefektetett tervek…


Ahelyett, hogy elmentünk volna az esti túrára, ahogy terveztük, a férjem fájdalommal jött haza és a kanapéra volt szegezve egy jégtasakkal a jobb vádliján. Tenisz közben sérült meg a lába. Hoppá. Elment kettő vagy három ultrahangra és végül, amit először izom húzódásnak diagnosztizáltak, kiderült, hogy vénás trombózis volt. Emiatt nem repülhetett két hónapig.

Igy le kellett mondani az évfordulós utazásunkat Dél-Afrikába. Nem volt szafari, nem volt nyaralás. Hét hosszú hét idegeskedés és félelem volt, hogy a véna netán szívrohamot okoz, és talán megöli őt. Szerencsére, jól alakult: nem halt meg, és a vénás trombózis is megszűnt.

Most, 3 hónappal később a férjecském teniszezett, amikor a gépem leszállt Rómában. A tervünk az volt, hogy amikor befejezni a játékot, hazafelé megáll útközben finomságokért, és időben hazaér, hogy találkozzon velem, friss hallal és fincsi olasz borral- tökéletes módja, hogy együtt megünnepeljük a nyári vakációnk kezdetét a gyönyörű kertünkben. Megvacsoráztunk, igen, ez természetes Olaszországban, de nem teljesen úgy, ahogy számítottunk rá.

Az történt, hogy kicsit később ért haza, mint amire számítottam, nem azért mert megállt venni valamit vacsorára, hanem mert eltöltött néhány órát a tenisz klub öltözőjében egy jégtasakkal a bokáján. A bal lábán kifordult a bokája. A következő pár napot azzal töltötte, hogy bepaszírozzon egy időpontot ultrahangra.

Az első éjszaka, amikor jeget tettem a bokájára, teljesen KIMERÜLT voltam, neki FÁJDALMAI voltak, SZOMORÚ volt és MORGOTT.

Csak annyit mondok, hogy nem pontosan így terveztük elkezdeni a vakációt.


Elkezdtünk visszaemlékezni tavaly nyárra, amikor hasonló helyzetbe kerültünk a nyaralásunk alatt augusztusban a tengerparton. A férjem teniszezett, megsérült a bokája, és pár hét fájdalom és szenvedés következett. A nyaralásunkat is le kellett rövidítenünk miatta.

Ez az emlék visszavezetett minket más emlékekhez. Emlékszem a legelső nyaralásunkra együtt, ami több mint 20 évvel korábban volt, amikor még New York-ban éltem. Mielőtt felszállt a repülőre, hogy meglátogasson engem, megsérült, és mankókkal bicegve jött New York-ba.

Hmm. Észrevesztek egy mintát itt vagy a dráma és trauma tüzét tápláljuk vele?

Nagyon érdekes hogyan kezdünk el visszamenni a múltba, összegyűjteni az adatokat és előállni egy döntéssel: lehet, hogy az együtt töltött nyaralás nem is olyan egészséges ötlet.

A vicces az, hogy ez nem is rólam szól. Hol van ő az egyenletben? Ő az, aki szenved, és minden, amire gondolni tudtam az a 10 másodperc az első este otthon, amikor azt kérdeztem: “MIÉRT ÉN”?

Vegyél egy mély lélegzetet és számolj tízig.

A következő reggel, köszönhetően a pozitív személyiségemnek, az éveknek, melyekben kérdésként éltem és az Access Consciousness eszközeinek, és nézzünk szembe vele, és a jó alvásnak, másik lábbal keltünk, minden szójáték nélkül.

Ezenkívül (végül!), elkezdtem használni az Access eszközöket és nagyon sok kérdést tettem fel, melyekkel különböző lehetőségeket nyitottam.

Csináltam energetikai testkezelést a bokáján, és, mivel beismerten ő egy alkimista a testével, elkezdte elmozdítani a dolgot az elméjében és a testében is.

Mi a jó ebben, amit nem veszek észre?
Mi a tanulság itt?
Mi van vele?
Milyen energia, milyen térűr, milyen tudatosság, és milyen választás lehetek, és mit mozgósíthatok, ami itt többet teremt?
Mi lenne, ha hajlandó lennék úszni az árral és valóban megengedni, hogy az EGÉSZ élet könnyedén, örömmel és ragyogva érkezzen el hozzám?
Felgyorsítaná ez a gyógyulást? Eltörölné a drámát és a fájdalmat?

Érdekes, hogy a jövőbeli kivetítéseink el tudnak vinni minket az úton a hibáztatás, szégyen, sajnálat és bűntudat felé, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy számítottuk….

Ezek azok a módok, ahogyan eltérítjük magunkat attól, hogy a jelen pillanatban éljünk és haladjunk előre és teremtsünk többet, nem számit bármi történjen is.

A mi nézőpontunk vagy perspektívánk az, ami teremti a valóságot, amit élünk?
Megengedjük a kivetítéseinknek és elvárásainknak, hogy befolyásolják, hogyan látjuk a világot és az életünket?
Hajlandóak vagyunk mindig az élet naposabb oldalát nézni, nem számit, hogy mi jelenik meg az életünkben?
Tudunk egyszerűen csak hálásak lenni, azért, hogy még életben vagyunk és lehet nézőpontunk?



Igazából ez csak egy választás.


Thomas Kass






#kassthomas #7steps #createanewreality #life #change #choice #betterlife #nevergiveup #makeithappen #courage 

Leave a Reply