Mit jelent számodra a látás?
Pl. ahogyan olvasod ezt a mondatod, elismered a varázslatos módját annak, ahogyan a betűk összeállnak egy szót formálva? Vagy azonnal elkezded értelmezni a szavakat, anélkül, hogy megfigyelnéd az egyes betűket?
Amikor megengedjük magunknak, hogy érzékeljük azt, ami előttünk van egy üde hozzáállással, akkor igazán mozgósítjuk a látás érzékünket és élvezzük a látnivalók sokaságát, amit ez az érzék nyújthat. Ezek lehetnek:
szépség
színek
alakok
méretek
formák
A látás megadja nekünk a különbséget a fény és a sötétség között, a színek, alakok és alakzatok között. Ez az alapvető iránymutató érzék, ami kiemeli a többi érzék használatát. De felismerjük a fontosságát?
Ahhoz, hogy felismerjük a látás fontosságát, segít, ha elismerjük, hogy amit látunk, annak ritkán van köze az előttünk lévő látványhoz. Valaminek a megjelenése gyakran kivált egy bizonyos emléket arról a látványról, és aktivál egy érzést vagy reakciót bennünk, amire nem is vagyunk éberek. Mégis az egész tapasztalatot azon érzés vagy reakció alapján éljük meg. Pl. egy boldog esemény fizikai környezete megmagyarázhatatlan izgatottságot válthat ki bennünk. Ugyanígy, ugyanez a környezet szomorúságot válthat ki.
Ha van egy igen boldog emlékem arról, hogy imádok könyvet olvasni, miközben az ablakból figyelem a kinti vihart, akkor bármikor, amikor vihart látok, előhívhatom azt a boldog érzést, még évekkel később is. Ha ehelyett egyszer elkap kint egy vihar, és ez rossz élmény, akkor mindig szomorú leszek, amikor vihart látok.
Milyen módon élvezhetjük a varázslatát annak, amit látunk a jelen pillanatban anélkül, hogy mindent a múlt tapasztalatai alapján definiálunk?
Itt egy apró gyakorlat, ami segíthet. Gondolj egy olyan esetre, ami a legerősebb az emlékeidben. Lehet boldog vagy szomorú is, de legyen olyan, ami nagy hatással volt rád. Megvan? Remek.
A következő lépés az, hogy hunyd le a szemeidet. Amikor lehunyod a szemeidet, hozd létre újra azt a szituációt, és fókuszálj inkább a megjelenő fizikai állapotra, mint a hangra, szagra, ízre vagy érzésre. Teremtsd újra a színeket, az alakokat, a struktúrákat és a fényeket. Fókuszálj erre. Csinálj egy mentális feljegyzést erről.
Ezután kinyithatod a szemeidet.
Írj le mindent, amit láttál. Akár tündöklően sütött a nap, akár az esőtől szürke lett az égbolt.
És ha újra látod ezeket a dolgokat, csak egyszerűen vedd észre a reakciódat.
Ezt nevezem én a választás pillanatának. Abban a pillanatban, hogy elismered, hogy az elmédet használod arra, hogy lefordítsd mit látsz magad előtt, a választás pillanatának a tetőpontján vagy. Ebben a pillanatban választhatod azt, hogy továbbra is a múltad alapján teremted a jelened, vagy választhatod azt, hogy nem teszed ezt többé.
Igaz, hogy az elme általánosságban hajlamos az elterelésre. De amikor elismerjük ezt a tendenciát, akkor folyamatosan választhatjuk azt, hogy meglátjuk, ami előttünk van, egy üde nézőpontból a jelenből, ahelyett, hogy a múlthoz hasonlítanánk.
Valami más is felbukkanhat a jelenben, és a látás fontosságát egy teljesen más módon tapasztalhatjuk meg.
És mi a helyzet a jövővel? Lehetséges, hogy ahogyan a dolgokat látjuk segíthet a jövőnk teremtésében?
Az az igazság, hogy általában csak akkor vesszük észre valaminek a fontosságát, amikor már nincs. Miért hunyjuk le a szemeinket, amikor koncentrálunk? Amikor meditálunk? Mert amikor a látványt elvágjuk magunktól, akkor ez hatalmas befolyásoló tényezőket távolít el – a fizikai környezetet, amiben vagyunk.
Hadd mutassak egy példát erre.
A múlt hónapban szerveztem egy 7 Lépés Prelűd vacsorát Szentpéterváron egy Dans le noir nevű étteremben, ami szó szerint azt jelenti, hogy „A sötétben”. Kb. 12-en voltunk és elkezdtünk beszélgetni a hall fényében, amíg az ételeinket választottuk. Utána bekísértek minket a sötét étkezőbe, ahol folytattuk a beszélgetést. Fokozatosan a fény hiányában a kezdeti kiszámítható beszélgetés kezdett átalakulni értelmes párbeszéddé szokatlan témákról. Még így is, hogy találkoztunk már korábban a 7 Lépés workshopon, a fény hiánya arra inspirált minket, hogy minden témát finomsággal és autentikus kíváncsisággal közelítsünk meg, ami egy első találkozás légkörét idézte elő. Az este címe „A fátylon túl” volt, ami a 7 lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz könyvem egyik lépése. Az este végén, amikor visszatértünk a fényességbe, megengedtük, hogy a látás érzékünk ajándéka felfokozza a tapasztalatunk varázslatát, és hogy folytassuk a lehetőségek jövőjének a teremtését.
Lenyűgöző visszajelzéseket kaptam erről a workshopról. A résztvevők elmondták, hogy hogyan látják most az embereket, és a dolgokat újra minden nap, megengedve, hogy a látás érzéke új választásokat ajándékozzon nekik egy olyan jövő teremtéséhez, ami túl van a múlt viselkedési mintáinak fátylán.
Mi lenne, ha képesek lennénk élvezni a szépséget, alakokat, arcokat, és éberséget, amit minden milliszekundumban befogadhatunk a látás érzékünknek köszönhetően, anélkül, hogy megpróbálnánk előre beazonosítani, vagy értelmet találni bennük? Lehet, hogy ez megváltoztatná a jövőt, amit teremtünk?
Hmmm
Nos, most, hogy tudatában vagyunk a látás mérhetetlen nagyságának és fontosságának, felmerül a kérdés, hogy:
Mi más lehetséges? Mi mást teremthetünk, amikor hajlandóak vagyunk igazán felismerni a látás érzék fontosságát?
Nos, itt van néhány emlékeztető, ami remélhetőleg segít neked felfedezni a lehetőségeket a látás érzékével, és megnyit téged a jövő egy olyan látványának, ami a legvadabb képzeleteden is túl megy.
- Legyél jelen
Fogadd be a környezeted teljesen és egészen.
Milyen árnyalatú kék az égbolt ma? A harmattól a levelek még zöldebbé válnak?
Vázold fel részletesen a szeretteid jellemzőit. Ez segít abban, hogy éberebb legyél és vedd észre és értékeld azokat a dolgokat, amiket korábban nem.
- Tanuld meg megkülönböztetni a látásod az érzéseidtől.
Amikor összefüggésbe hozzuk azt, amit látunk, azzal, amit érzünk, akkor örökké változtatunk a látvány és az érzés érzékelésén.
Vedd észre, hogy az, ahogyan érzel egy sor más elemen alapszik, amik összejönnek azért, hogy egy egyedi tapasztalatot és érzelmet formáljanak.
Értékeld ezt eltérő tapasztalatként, és amikor újra tapasztalod azokat a látványokat, legyél éber arra, hogy ez is egy eltérő tapasztalat, és engedd meg, hogy új és üde legyen.
- Hunyd le a szemeidet. Néha csak azzal, hogy lehunyod a szemeidet és engeded, hogy a többi érzék hozzájáruljon az érzékelésedhez, az, amit látsz, amikor kinyitod a szemed újra egy teljesen más szikrát kaphat… a látás érzékének varázslata.
A nap végén rájövünk, hogy ez igaz: a látás nem létezik önmagában. Megtalálja a barátait és támogatja a többi érzékünket és az elménket. Mégis, megtehetjük, ami tőlünk telik, hogy értékeljük a látás ajándékát, és kihasználhatjuk teljesen az értékét, még akkor is, ha dans le noir vagyunk.
Általában csak arra használjuk a látást, hogy megerősítsük azt az utat, amiről már eldöntöttük, hogy választjuk. Mi van, ha megengedjük a látás érzékének, hogy felfokozza az új lehetőségeink felfedezését?
Szóval, hogyan használhatnánk a látásunkat arra, hogy a jelen tapasztalatát felfokozzuk?
Kass Thomas
